Énidő
Félelemmel tölthet el, ha kilépsz a mókuskerékből. Manapság ez már nem csak a fizikai, valós kilépést, de a virtuális, online elszakadást is jelentheti. Eltűnni egy fél órára? Akár minden nap? Ne viszem magammal a telefont? És ha valami fontos történik? Ha valami baj lesz? Nem önzés ez?
Nem bírok egyedül lenni
Oké. Lecsendesedek, kicsit egyedül is leszek. De mikor, könyörgöm?
És valóban, van mit csinálni egy nap. Korán kelész, összekészíted magadat és a gyerekeket. Rohansz a munkába, a suliba, haza. Vásárlás, edzés, vacsora, még egy kis beszélgetés vagy házimozi, aztán már este 10 óra van. Reggel megint elölről.
Érdemes azonban végiggondolod, hogy ki tud segíteni valamiben a héten? Össze lehet csoportosítani valamilyen tevékenységet? Akad valahol akár egy üres félóra, ahol lehet egyet sétálni rendszeresen? Biztos mindent neked, egyedül csak neked lehet megoldanod?
Ha akad egy kis szabadidő, csippents le bátran a napból és fordítsd, legalább néha, magadra! Csak bátran!
Az is elképzelhető, hogy van már énidőd, csak nem tudsz róla. Van minden nap 10 perced, mikor kávét iszol és relaxálsz egy kicsit. Meghallgatsz egy jó számot, ami örömmel tölt el. Elolvasol egy verset. Kimész 10 perce és nézelődsz. Fontos lépés itt is a tudatosság.
Csendesedj le!
Képzeld el egy pillanatra, hogy nem csinálsz semmit. Úgy értem, nincs mobil, laptop, agyalás és rohanás. Nem eszel, nem készítesz vacsorát. Nem töprengsz, készülsz a következő napra, a beszámolóra. Csak úgy vagy. Lecsendesedsz. És hopp. Kitisztul minden. Elkezdesz pihenni.