Amikor indul az iskola

Nagy kihívás és izgalom elé néz minden kisiskolás és szülő

Leginkább talán azok a gyerekek és szülők izgulnak, akik ősszel az első osztályt kezdik az általános iskolában. Hogyan fog viselkedni a gyerekem? Jól választottunk – e tanító nénit? Milyen felszerelés kell? Be kell fizetni az ebédet? Huh, az én gyerekem biztosan nem tud fél napokat egy helyben ülni! Mindenki készül és felkészül, mi magunk is izgulunk – legalább egy kicsit – , amit gyerekünk is érez. Sorolhatnánk a bennünk felhalmozódó kérdéseket. És tényleg:

Mivel készüljünk az iskolakezdésre?

Vannak bizonyosan már feltételezésink, valamilyen képünk vagy korábbi tapasztalatunk arról, hogy hogyan is néz ki az iskola belülről. Tanórák és szünetek sora váltja egymást. Az órák alatt jó, ha tudunk nyugodtan – ma már legalább nem hátratett kézzel ülni – és figyelni. Lehetőleg csendben. Előfordulhat könnyen, hogy lesznek gyerekek, akik már olvasnak vagy számolnak, tudnak ezt – azt. Lesznek gyerekek, akik ügyesek a sportban. Lesznek bátrabbak és bátortalanabbak. Sokféle gyerek kerül be egy osztályba. Sok hasonló és rengeteg különböző képességgel és lehetőséggel.

Ami biztosan más lesz, az az, hogy gyermekünknek az iskolában nagyobb önállóságra és nagyobb felelősségvállalásra lesz szüksége. Bepakolni a suliban a könyveket, elpakolni maga után a saját felszerelését. Kiismerni magát az épületben. Hol a tanterem és hol van a mosdó? Mikor lehet kimenni, merre van az udvar és az ebédlő? Nem késő tehát az önállóság kérdésével foglalkozni! A tanító(k) elsődleges feladata is az első hetekben, hónapokban többek között az, hogy segítség a kisiskolásokat abban, hogy megtalálják helyüket az osztályban, a közösségben, az iskolában. Fontos, hogy jól sikerüljön az iskolai beilleszkedés, az iskolai szocializáció.

Ami az önállóságban segít:

  • Dicséret és bátorítás
  • Apró lépésekkel haladni – ne várjuk, hogy azonnal menjen önállóan az öltözködés, a cipőfőzés és minden más önállóságot igénylő tevékenység!
  • Bátorító talizmánok vagy matricagyűjtés a bátor cselekedetek után.
  • Ne követeljünk túl sokat, ha nem megy valami elsőre, hagyjunk rá időt
  • Bízzunk meg benne!
  • Beszéljünk meg közösen szabályokat, kereteket!
  • Hagyjuk önállóan megoldani a problémákat!
  • Adjunk biztonságos hátteret! Biztosítsuk azt, hogy mindig lehessen hozzánk fordulni, ha baj van.
  • Hagyjuk hibázni, segítsünk javítani!

Türelem és figyelem

Sok jó példát ismerünk már szerencsére a mai iskolában arra, hogyan illeszkednek be a gyerekek az első hetekben, hónapokban az iskolai mindennapokba. Tagadhatatlan, hogy bármennyire is törekszenek a tanítók arra, hogy mozgással, játékkal, mondókákkal és a lehető legtöbb szabad idővel segítsék a gyerekeket az óvodáskorból az iskoláslétbe, szükség lesz arra, hogy gyermekünk tudjon a helyén ülni és figyelni. Ebben segíthetünk neki azzal, hogy a közös barkácsolás, kézműveskedést, a felolvasást, vagy bármilyen tevékenységet nem hagyjuk megszakítani. csináljunk mindent lehetőleg végig.

Út az iskolába

Ismerkedjünk úgy is az új helyzettel, hogy elsétálunk, elbiciklizünk, vagy rollerezünk az iskoláig és onnan hazáig. Ha szóba kerül az, hogy akár egyedül is nekivágjon gyermekünk az útnak, beszéljük meg a nehézségeket, a közlekedési szabályokat és azt, hogy idegenekkel semmilyen körülmények közt ne álljon szóba! Azért az első napokban, de inkább évben – években, nyugodtan kísérjük el az iskoláig!

Motorikus és kognitív képességek

Az írás és olvasás elsajátításához, de a tanulási folyamatok bármelyikéhez, jó, ha biciklizünk, kirándulunk, hintázunk, egyensúlyozunk, társasjátékozunk (dobókockával!), pakolunk, barkácsolunk és énekelünk. Ne feledkezzünk el az esti kötelező felolvasásról sem! Ezekkel a mindennapi tevékenységekkel sokat segíthetünk az iskolakezdésben és a későbbi tanulásban is!

Az iskola jó dolog!

Sokat segíthet a kezdeti és a későbbi feladatokban egyaránt, ha tudatosítjuk gyermekünkben, hogy iskolába járni jó és hasznos dolog! Kerüljük a saját negatív tapasztalataink felsorolását és elmesélését, adjunk teret a folyamat pozitív kimenetelének! Bízzunk a tanítókban, pedagógusokban, az iskolában!

Iskolaérettség és felmérések

Az év elején az iskolákban a fejlesztőpedagógusok az úgynevezett Difer (Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer) mérést az első osztályokban. Ez a mérőeszköz alkalmas arra, hogy a kisiskolás életkorban, az iskolai előrehaladás szempontjából kritikus elemi készségeket (írásmozgás-koordináció készsége, beszédhallgatás készsége, relációszókincs, elemi számolás, tapasztalati következtetés, tapasztalati összefüggés-megértés, szocialitás) felmérje. Ne aggódjunk azonban az eredményen, hiszen, ha valamely részképesség zavarát, alulműködését állapítanák is meg gyermekünknél, a legjobb, ha minél hamarabb a kellő segítséggel vághat neki az iskolai feladatoknak.

Segítségemre volt:

https://www.oktatas.hu/kozneveles/meresek/difer/difer_leiras

https://www.familie-und-tipps.de/Kinder/Schule/Einschulung/Schulvorbereitung.html